Mi szülők mindannyian nagyon izgulunk, (kicsit talán szorongunk), amikor iskolába engedjük gyermekeinket. Sok kérdés felmerül bennünk: meg tud-e felelni gyermekünk fizikailag, lelkileg, érzelmileg, vagy akár intellektuálisan azoknak az elvárásoknak, helyzeteknek, amiket az iskola szinte az első pillanattól támaszt vele szemben? 

A három vagy négy év óvodai tapasztalat mind a szülő, mind az óvónő számára egyértelmű visszajelzéseket ad arról, hogy egy gyermek, a maga érési tempójában képes lesz-e az iskola tanulási környezetében hatékonyan helytállni. Minden gyermek egyéni mintázatot mutat a fejlődésben. Vannak gyerekek, akik viszonylag kiegyensúlyozottan, lépésről-lépésre haladnak a fejlődésben, és vannak, akik sokáig „érlelik magukban” a következő fejlődési szintet, hogy aztán hirtelen nagyot lépjenek az összerendeződés felé. Ezekben a látszólag stagnáló periódusokban merül fel akár szülőben, akár a pedagógusban a kérdés, hogy elég érett-e a gyermek az iskolára. Mit várhatunk tőle? 

Olyankor várjuk a Nevelési Tanácsadóba a szülőket és a gyerekeket, amikor ezek a kétségek felmerülnek, vagy amikor a szülők és a pedagógusok eltérő módon látják a gyermeket. Elképzelhető, hogy az otthon nyílt, vidám, gazdag szókinccsel mesélő gyermek az óvodában csendes és visszahúzódó, így nehezen mérhető fel az iskolára készülés motivációja. Amennyiben egyetértés van a szülők és a pedagógus között arra vonatkozóan, hogy elkezdje, vagy ne kezdje el az iskolai tanulmányait, úgy 7 éves korig a szülő a közös döntés alapján kérheti, hogy még egy évet maradhasson a gyermek az óvodában. A hetedik évüket betöltött gyermekek beiskolázásával kapcsolatban a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 24.§ (5) bekezdése alapján a következő rendelkezés van érvényben: 

Abban az évben, amelyben a gyermek a hetedik életévét betölti, akkor kezdhet újabb nevelési évet az óvodában, ha augusztus 31. után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy nevelési évig maradjon az óvodában. A nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ilyen javaslatot a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével tehet. A nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság – szakvéleményének megküldésével – értesíti a lakóhely szerint illetékes jegyzőt, ha javasolja, hogy a gyermek további egy évig óvodai nevelésben vegyen részt.” (24. § (5) bekezdés) 

Mindezt a következő példa szemlélteti a 2010/2011. tanévre: 

A 2003. június 1. és augusztus 31. között született gyermek a 2010/2011-es nevelési évben már nem kaphat további óvodai ellátást. Esetében – tekintettel arra, hogy augusztus 31. előtt született – a tankötelezettség legkésőbb 2010. szeptember 1-jén megkezdődik. Ha még egy évet óvodában maradna, akkor jogellenesen kezdené meg az iskolát 2011. szeptember 1-jén, hiszen például egy 2003. július 15-én született kisgyermek 2011. július 15- én betölti a 8. életévét. 

A 2003. szeptember 1. és december 31. között született kisgyermek – ha érettsége nem teszi lehetővé 2010 őszén az iskolakezdést, akkor 2011. augusztus 31-ig óvodai ellátásban részesülhet. (Feltételei: Nevelési Tanácsadó vagy a Szakértői és Rehabilitációs Bizottság javaslata, szülő kérése az óvoda nevelőtestületének egyetértésével.)
Ha a Nevelési Tanácsadó véleménye alapján további vizsgálatra van szükség valamelyik Szakértői Bizottságnál, oda a gyermeket a szülőnek el kell vinnie, és az onnan kapott vélemény lesz az irányadó a beiskolázásnál.

A 2004. január 1. és május 31. közötti időszakban született hatéves óvodás tanköteles korú, de csak akkor válik 2010 őszétől tankötelessé, ha érett az iskolai élet megkezdésére. Aki a szükséges fejlettséget hatéves korában nem érte el, de bízni lehet abban, hogy fejlődését az óvodai környezet segítheti, óvodai ellátása – szülői egyetértés mellett – további egy évig bővíthető nevelési tanácsadói, ill. szakértői és rehabilitációs bizottsági vélemény nélkül is. Ha az óvoda, az óvónők bizonytalanok a gyermek fejlettségének megítélésében, ill. a szülő az óvoda véleményével szemben szeretné gyermekét még egy évig óvodában tartani, a döntést a nevelési tanácsadó vizsgálatának eredménye alapján hozza meg az iskola igazgatója.

Milyen érettséget mér az iskolaérettségi vizsgálat?
 
Az iskolaérettségi vizsgálatot a Nevelési Tanácsadó pedagógusai és pszichológusai végzik, nyugodt körülmények között, mindig délelőtt, amikor a gyerekek frissek és kipihentek. Az alapvizsgálat körülbelül 2 órát vesz igénybe, a pedagógiai és pszichológiai vizsgálat között rövid szünetet tartunk, amikor a gyermeknek van lehetősége inni, vagy akár enni is. Miközben a csoportos pedagógiai vizsgálat folyik, aközben a pszichológus a szülővel beszélget, majd a csoportos vizsgálat után a gyermekkel egyénileg folytatja a vizsgálatot. A két különböző vizsgálati helyzet így kétféle módon „teszi próbára” a gyermeket.

Az iskolaérettségi vizsgálat a gyermekek számára érdekes, változatos feladatsort jelent, kompetenciaélményt nyújt. Ugyanakkor rövid idő alatt elegendő információt ad a gyermek beiskolázásához szükséges biológiai, pszichés, intellektuális és szociális fejlettségi szintjéről. A pedagógiai vizsgálat és a kiegészítő pszichológiai vizsgálatok előre jelezhetik az esetleges tanulási sajátosságokat, erősségeket és nehézségeket egyaránt. Mivel a gyermek aktuális állapota nagymértékben befolyásolja az eredményeket, érdemes arra gondolni, hogy betegen, nagyon fáradtan más képet ad magáról egy gyermek, mint kipihenten, és egészségesen!

A csoportos pedagógia vizsgálat során kiscsoportban (maximum 4 fő), közösségi helyzetben kell megoldani a feladatokat a gyermeknek, melynek során vizsgáljuk a munkaérettséget, az ábrázolási- és kifejezési készséget, a mennyiségfogalom kialakultságát, a látás- és hallás utáni (vizuális és akusztikus) emlékezetet.
A pszichológiai vizsgálat alkalmával megfigyeljük a gyermek kontaktuskészségét, a feladathelyzetbe való bevonódási készségét, az általános tájékozottságot, a téri -és idői tájékozódást, a beszédkészséget, a gondolkodási sajátosságokat, a verbális- és vizuális emlékezetet és a grafomotoros készséget. Mind a csoportos vizsgálatnál, mind egyéni helyzetben fontos jelzéseket kapunk a konkrét feladatok elvégzése során a gyermek feladattudatáról, feladattartásáról, figyelmi-és koncentrációs készségéről, terhelhetőségének kereteiről, a teljesítmény-hangsúlyos helyzetre való reagálásáról, viselkedési reakcióiról. Az iskolaérettségi vizsgálatok mellett, un. kiegészítő vizsgálatokat is végezhetünk indokolt esetben, ami vonatkozhat egy részletesebb grafomotoros próbára, intelligencia vizsgálatra, vagy egyéb képességtesztre.

A szakvélemény

A szakvéleményben a pedagógus–pszichológus team összegzi a tapasztalatokat, elemzi az eredményeket, és konkrét leírását adja az egyes készségek aktuális szintjének. A szülővel felvett anamnesztikus adatok és a vizsgálat során tapasztaltak, valamint az óvodapedagógiai vélemény figyelembevételével fogalmazzuk meg a szakvéleményt, amiben megtesszük javaslatunkat a gyermek beiskolázására, vagy további óvodai nevelésére vonatkozóan. Szükség esetén egyéni, vagy kiscsoportos foglakozásokat ajánlhatunk, vagy javaslatot tehetünk az óvodán belüli fejlesztésre. Néhány esetben szükségesnek látjuk további részletes vizsgálatok elvégzését, ilyenkor a Szakértői Bizottságok segítségét kérjük.
A szakvéleményben foglaltakat minden esetben személyesen megbeszéljük Önökkel, a szülőkkel, amit az Önök aláírásával küldünk aztán meg az óvodának, illetve az iskolának.