A szakemberek között általában egyetértés van abban, hogy a dadogás hátterében több okra bukkanhatunk. Nem sikerült azonban még felismerni azt a tényezőt, ami minden kétséget kizáróan dadogást okoz. Ugyanaz a hatás az egyik embert dadogóvá teszi, a másikat nem. 

Viszont ismerjük a hajlamosító tényezőket, de éppen azt az okot, ami a dadogáshoz vezet, azt nem.

A dadogás kezdete általában köthető olyan eseményhez, amely a gyermek számára kellemetlen élményt jelentett. Megijedt egy kutyától, tartósan elszakadt az édesanyjától, szüleitől (pl. hosszabb kórházi kezelés), óvodakezdés, testvér születése, stb. Ezek a hatások csak akkor vezetnek dadogáshoz, ha a háttérben megvannak a dadogásra hajlamosító tényezők is. 

Gyakran jellemző a dadogó gyerekekre a gyenge idegrendszeren alapuló érzékeny pszichikum, ezért okoz náluk az ijedtség, a félelem, a hosszabb ideig tartó szorongás, a tartós érzelmi-indulati feszültség dadogást. Ezek hatására ugyanis az idegrendszer egyensúlya megbomlik. A dadogás az egyik neurotikus tünet, ami jelentkezhet. Ezért sokan a dadogást beszédneurózisként határozzák meg. 

A dadogás hátterében hajlamosító tényezőként szerepelhetnek bizonyos testi, alkati, biokémiai sajátosságok, gyermekkori agysérülések, betegségek. 

Dadogásra hajlamosító tényező a veleszületett beszédgyengeség és a beszédfejlődési rendellenesség is. 

A túl gyors vagy túl lassú beszédfejlődés egyaránt káros lehet. 

A dadogásra való hajlam öröklődhet. 

Egyértelmű veszély lehet az átállított balkezesség, ugyanis az átállítással tartós kellemetlen hatást váltunk ki, a gyermek nyugtalanná, tevékenységében bizonytalanná válik, mozgásának szabályozása, beszédmozgás-irányítása sérül. 

Az utánzásnak, mint kiváltó tényezőnek, csak kisgyermekkorban van szerepe a beszédgyenge vagy dadogásra hajlamos gyermekeknél. 


Tünetei - figyelemfelhívó jelek
Az első, ami egy dadogó beszédében feltűnik, hogy nem tudja elkezdeni mondanivalóját, vagy ismételgeti a kezdő hangokat, beszéde széttöredezett. A dadogás valóban legszembetűnőbb tünete a görcsös megakadás. A görcsök kiterjedhetnek a légzőizmokra, a hangképző-szervekre, sőt még az arcizmokra és az egész testre is. 

Fontos tünet a helytelen beszédlégzés. A dadogók belélegzésére jellemző a felületes mellkasi légzés, amikor a tüdőnek csak a felső része telítődik levegővel, a gyakran kapkodva beszívott levegőt rosszul osztják be. Ezért van az, hogy a rossz levegővétel miatt meg kell állniuk a beszédben akkor is, amikor ezt a mondanivaló tartalma nem indokolja, máskor viszont nem tartanak szünetet akkor, amikor kellene, tehát beszédüket helytelenül tagolják. 

További feltűnő tünet, hogy a beszéd ritmusa felbomlik, a beszédtempó felgyorsul. A megakadások között a beszédtempó felpörög. A magánhangzókat zártan és röviden, a mássalhangzókat keményen, hosszan ejtik. 

Beszédük gyakran monoton. 

Beszédükre a beszédfélelem is nagyon jellemző, amely az esetek többségében előbb vagy utóbb kialakul. A beszédfélelem a beszéd szempontjából oly fontos beszédkészenlét állapotát zavarja meg, amikor a beszédmozgások központilag szükséges felkészülése történik. 


A dadogás tünetei legtöbbször már óvodás korban (a folyamatos beszéd kialakulásának ideje körül) megjelenhetnek. Előfordul, hogy valamilyen hirtelen jelentkező testi-lelki hatás következtében alakul ki, különösen fiúk körében.

A kisgyermekekre jellemző, hogy többet és gyorsabban szeretnének mondani, mint ahogy ezt szókincsük és éretlen beszédmozgásuk megengedné, ezért gyakran ismétlik a szavakat, szótagokat. Ezt még nem is dadogásnak, hanem "nem folyamatos beszéd"-nek hívják, s ebben az esetben a szülővel kell a logopédusnak beszélnie és őt türelemre inteni, s így megakadások megszűnhetnek.

Fontos tudni, a dadogás nem rossz szokás, hanem agyi eredetű, pszichogén beszédzavar, s elsősorban az érzékenyebb idegrendszerű gyermekek beszédhibája. Sok esetben egy jelentéktelen esemény a legnagyobb izgalmat váltja ki a dadogó lelkében, mely eredménye a beszéd összerendezettségének zavarában, dadogásban jelentkezik. Ha a dadogás rögzül, a gyermek kedélyében, jellemében, figyelmében is zavarok keletkeznek, ami idővel fokozódhat. 


Forrás:
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
A beszédjavító Intézmények nevelési és oktatási terve, Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.

Több cikk a gyermekpszichológia rovatban.

Hozzászólás a cikkhez

Érdekesnek találta? Más a véleménye? Pontosítana? Szóljon hozzá!

Név:

E-mail:

Bejegyzés:

Ellenőrző kód:

1 hozzászólás érkezett ehhez a cikkhez.

2011.10.28 16:39
Kollár Tünde
Nekem kiskoromtól van beszédhibám,most 46éves vagyok ,tanulni nemtudok mert ha meg kell szólalnom akor a torkom nem enged meg szolalní,mit tegyek hova forduljak?

---