A tér tágassága fizikai mintát ad a szellemi és lelki térteremtés számára. A tág tér lehetőséget ad ara, hogy a gyermekek gondolatai, érzései, a másikhoz való kapcsolódási vágya teret kapjon, és kifejezésre jusson. A tág térben helye van a gyakorlati térnek, az érzelem átadó-, és visszatükröző térnek, a kapcsolódás fizikai és lelki terének. Az akadályokba nem ütköző tág térben összeérhetnek a gyermeki lélek-terek, és lehetőség van arra, hogy közös, egymásra rezonáló tér jöjjön létre. Ebben a Másik, közvetlenül megszólítható, megérinthető, meghívható (egy közös játékra). Ez a tér szabadon bemozogható. A szabad mozgás megteremti a saját hely megtalálását, ami ugyanakkor rugalmasan változtatható, és teret ad a változó összetételű játszócsoportok változó játékaihoz is. A tág tér számunkra mindenek előtt a „földi teret” jelenti, az anyaföld terét, ahol biztonsággal, szabadon tud mozogni.

Gyakori helyzet -, és helyváltoztatásai biztosítják számára a pihenés és az aktivitás optimális egyensúlyát. A biztonságos térben megélt, a gyermek számára természetesen megjelenő, a mesei kettős tudathoz hasonló „mintha-tudat” segítségével létrejövő képzeleti tér teszi lehetővé a szabadon mozgó fantázia kreatív megjelenését a játékban, kapcsolatokban egyaránt. A képzeleti tér csak akkor tud megnyílni, ha fizikai tere van. Az asztalokkal és egyéb dekorációkkal agyonzsúfolt csoportszobában a kreatív tér nagyon beszűkül, akadályokba ütközik. Kiteljesedését gátolja az instabil fizikai helyzet is (széken ülés), valamint a felnőtt elvárások jelenléte.  Ha a felnőtt megmondja, hogyan kell a ülni, játszani, rajzolni, és mindezt helyileg pontosan ki is jelöli, a képzelet megnyílása után a fizikai elfáradás szárnyát szegi, legátolja azt. A közösen együtt játszó gyermekek egy közös érzelmi térben hangolódnak egymásra, kialakulnak az együtt mozgások, gyakoribb a szemkontaktus, felveszik egymás ritmusát mind fiziológiai szinten, mind a tevékenységek szintjén. A felnőtt számára is átláthatóbb ez a helyzet, kevesebb beavatkozást igényel, és a gyermekek a felnőtt figyelmi terében képesek egyre mélyebben magukra, másokra és a közös játékra figyelni. Ha nem kell állandóan a felnőtt elvárásainak megfelelniük, akkor ebben a figyelmi és bizalmi térben képesek önmagukat fegyelmezni, a játék adta lehetőségeket maximálisan kihasználni, és ebben a helyzetben másokat is megtartani. Bár látszólag a felnőtt „nem csinál semmit”, az egyik legnagyobb kincset adja a gyermekeknek, a szeretettel és a teljes odafordulással megélt hitet abban, hogy a gyermekeke képesek és tudnak egymásra figyelve, jól együtt játszani.

 

dr. Gőbel Orsolya
gyermekpszichológus

A cikkek szerzői joga a szerzőt illeti, így annak felhasználásához előzetes, írásbeli engedély szükséges.

 

  

 

Küldje el ismerősének!       Nyomtatható változat