Bútorok az óvodában. Gyönyörű, új kis konyha, fodrász szalon, zöldséges pult, bábszínház.  Szupermarket. Kuckó, kuckó hátán. Megmozdíthatatlanul. Fölöttük esetleg még galéria is. Beépítve. Funkcióját vesztve, kihasználatlanul. Mind-mind betöltik, és megülik a teret. A nagy, szabad terek „véglegesen” berendezve.  Nincsen egy szabad falfelület. Olykor még a plafonról is lógnak a dekorációk.

 

Kuckók, amiket a különböző szerepjátékokhoz alakítanak ki, a teret szeparált részekre osztják, megakadályozva, hogy egyszerre több gyermek tudjon jól együtt játszani. (Egy ilyen kis kuckóban max. 3-4 gyermek fér el.)

 

Az ilyen téri elrendezés (a szűk kuckók, stabil helyhez kötöttség) feszültséget teremt a hely szűkössége miatt, ha tényleg többen szeretnék azt egyszerre használni. 

Az indulatok felerősödnek, egyre több konfliktushelyzet alakul ki, és a gyermekek sokszor nem találnak más „kiutat a szűk-ségből”, mint az agresszív megnyilvánulást.

 

A gyermekek kevéssé játszanak egyhelyben, vagy olyan kevés mozgással, ahogyan azt mi, felnőttek szeretnénk. Ezért hamar otthagyják a kuckót, vagy, a kuckó játékait kihozzák az eredeti térből a nagyobb térbe, ahol végre játszani tudnak szabadon mozogva. A tér átláthatóbb számukra, a játékhatárokat maguk húzzák meg (és be is tartják). A szerepjátékos kuckók, a fodrász szalon pedig árván, kihasználatlanul –  kidobhatatlanul és  leselejtezhetetlenül –, kirabolja a gyermekek játszó-terét.

 

Tömegével semmire. Egy-két kuckónak azonban nagyon örülnek a gyermekek. Ahol pihenhetnek, ahol a visszafogottabb, a nagyobb csoportlétszámot nehezen toleráló gyermekek nyugodt játék-teret találnak. Ezeket ilyen formán e céloknak megfelelően érdemes berendezni: bárányszőrrel, szivaccsal, párnákkal, néhány könyvvel.

 

Több helyen láttam „mobil kuckókat”, amiket a gyermekek maguk állítanak össze a játék jellegéhez alakítva, amit a játék után aztán el is tudnak rakni. Ha a gyermekeknek kisebb játéktérre van szükségük, akkor egy-egy kiegészítő elemmel, könnyen mozgatható, jelzésszerű eszközzel tudják ők maguk biztosítani azt, a játéknak és a résztvevők számának megfelelően.  Mindent, kreatívan felhasználnak erre (ha megengedjük nekik).

 

A galériák érdekes teret adnak a csoportszobának. Mindenek előtt megosztó teret (megosztja a gyermekeket, megosztja az óvónő figyelmét, megosztja a közös játék kialakulásának lehetőségét). Nem igazán jól kihasználható teret (egyszerre, a galéria méreteitől és stabilitásától függően a csoport egy része, néhány gyermek lehet csak fenn). Funkciójában meghatározhatatlan teret (bármi lehet, de mi az, ami specifikusan galériás tevékenység?). De legfőképpen nem adja meg a jól átlátható tér biztonságát sem a gyermeknek, sem a felnőttnek. Olykor olyan alacsonyak ezek a galériák, hogy felnőttként sem fenn, sem lenn nem lehet kiegyenesedni, így a felnőtt csak ülve tud együtt lenni a gyermekekkel.

 

A túlságosan összeszabdalt terek tehát szétszabdalják a csoportot is. Sok „gyújtópont” alakul ki, a rendetlenség egyre nő. Miközben a mi deklarált célunk: hogy a csoport jól együtt játszó csoporttá váljon. A szétszabdaltság nem fog egységet kovácsolni.

 

 

Küldje el ismerősének!       Nyomtatható változat