Az óvodai csoportszoba pszichológus szemmel
Nagyon szívesen megyek ki óvodákba, szívesen vagyok gyermekekkel, konzultálok kolleganőimmel, a szülőkkel. Legtöbbször azért hívnak, hogy segítsek „másképp látni” egy-egy gyermeket, viselkedését, kapcsolataiban való megnyilvánulásait, vagy éppen azok hiányát.
Ilyenkor „előkészítjük” a látogatást a vezető óvónővel, a csoportos óvónőkkel, a szülőkkel. Természetesen a csoport is tud arról, hogy jön „Orsi néni”, hogy megnézze, hogyan tudnak ők játszani, mit szeretnek játszani. Nem emeljük ki külön a „megfigyelendő” gyermeket, hiszen tényleg a kapcsolataiban, társaival együtt szeretnénk Őt látni.
Tapasztalataim sok évre nyúlnak vissza, így ideje, hogy megfogalmazzak egy különleges szempontot, amit megélek az óvodákban. Ez pedig a tér elrendezése, ami tapasztalataim szerint döntően befolyásolja a csoportszobában zajló játék minőségét, a kialakuló, és változó gyermek-gyermek kapcsolatokat, és nem utolsó sorban a felnőtt-gyermek viszonyt. Előre bocsátom, hogy sajnos nem értek sem a feng–shui-hoz, sem más térrendezési irányzathoz, kizárólag a tér hatását figyeltem meg a gyermekek viselkedésére. Milyen örömök, problémák jelennek meg egy adott térben. Milyen nehézségekkel küszködnek az óvónők a csoport-dinamikában, ezek mennyi ideig állnak fenn.
Amikor beülök a csoportszobába, akkor először „engedem magamra hatni” mindazt, ami a szobában történik, a maga teljességével. A bútoraival, a berendezésével, a szoba egyensúlyával: hol vannak „nehéz”, bútorokkal „megpakolt” vagy éppen nagy szabad terek. Ezeket hogyan használják ki a gyerekek, hol vannak a „gyújtópontok”, honnan indulnak ki a történések, és hova vezetnek. Látom, hol van az óvónő, a dadus néni kedvenc helye, hogyan járják be megszokott „útvonalaikat”, mennyire vannak mozgásban, vagy mennyire szeretik „statikusabban” átlátni a csoportot.
Az is jól kirajzolódik, hol vannak szűk helyek, ezáltal „szűkségek” a csoportszobában, a nap folyamatában hogyan változik a gyermekek igénye a tér megváltoztatására, amit persze olykor (óvónői) egyetértéssel, olykor a felnőtt tiltakozása ellenére próbálnak megvalósítani. Látom, mennyire szeretik vagy nem szereik használni a bent lévő asztalokat, vagy, hogy mennyire fontos a pedagógusnak, hogy nem „minden áron”, de kedves kényszerítéssel szinte állandóan az asztalokhoz irányítsa a gyermekeket.
Ahogy így a csoportszobában ülök, megpróbálok érzékenyen figyelni a bennem keletkező érzésekre is. És megfogalmazódnak a kérdések, hogyan érezném én magam, ha itt játszanék. Mit csinálnék szívesen? Mihez lenne vagy nem lenne kedvem fogni? Ki kerülne az utamba, akivel szívesen találkoznék, vagyis hogyan szervezzem meg a mozgásomat a csoportszobában, hogy azzal találkozzam, akivel szeretnék, és hogyan kerülhetném el azokat, akikkel nem szeretnék találkozni? Milyen menekülési útvonalaim lehetnének, ha mégis olyannal akadok össze, akitől tartok? Bemérem, milyen távolságban van az „óvónéni”, ha rá lenne szükségem?
Azt is megnézem, hogy ha kimennék, és újra be kellene jönnöm, mennyi akadályba ütköznék, hogy eljussak odáig, ahol korábban voltam. Mi minden vinné el a figyelmemet a megkezdett játékról (pl. az asztalok, játékok kerülgetése….)? Hány játszó gyermekcsoporton, babaszobán, egyéb „szobácskán” kellene keresztül mennem, hogy a szabad játéktérhez elérjek? Mennyire könnyen vagy nehezen tudok újra részese lenni a közös játéknak? Vannak-e olyan helyek, ahol akár egyedül is játszhatnék? Vannak-e olyan helyek, ahol, ha elfáradtam, akár le is pihenhetnék? Ezek persze gyorsan kialakuló érzések, a kérdésekre hamar megérkezik a válasz is.
Olykor megdöbbentő érzések fognak el: „be vagyok szorítva, félelmetesek számomra a közelben lévő bútorok, túl nagyok (főként, ha kiscsoportosként szemlélem a helyzetet), belépve a terembe, annyi minden van előttem, hogy nem találom az óvónénimet, nem találok oda hozzá, nem tudok szabadon mozogni, nincs egy egyenes „ösvény”, ahol a legrövidebb idő alatt bejárhatnám a teret.”
A sor folytatható….
A következőkben szeretnék olyan csoportszobákat bemutatni, melyek talán nagyobb mértékben járulnak hozzá a viselkedési, vagy egyéb gondok megjelenéséhez vagy fennmaradásához. A majdan felvázolt csoportszobák természetesen bárhol lehetnek, lerajzolásukkal azt szeretnénk elérni, hogy akik olvassák ezt a cikket, jobban ráláthassanak a saját vagy gyermekük „játszó-terére”.
Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy bár lehet „fő ok” a tér sajátossága a megjelenő problémák kialakulásában, de természetesen nem lehet mindig ez az ok. Mégis, azt gondolom, hogy segíthetünk a gyermekeknek, ha őket is bevonva alakítjuk ki a csoportszobát. Ha megkérdezzük a gyermekeket, hogyan szeretnék a szobát átalakítani, hogyan éreznék magukat jobban, hogyan tudnának szabadabban játszani, olykor meglepődnénk. Amikor ezt megkérdezem, mindig előre bocsátom: „Nem biztos, hogy mindent, amit szeretnétek, meg lehet valósítani, de együtt Erzsike nénivel (kolleganőnk) átgondoljuk, mi az, amit meg tudunk valósítani.” A gyerekekre mindig számíthatunk….
dr. Gőbel Orsolya
gyermekpszichológus
A cikkek szerzői joga a szerzőt illeti, így annak felhasználásához előzetes, írásbeli engedély szükséges.
Kapcsolódó tartalom:
Heidi esete - Az óvodai csoportszoba fizikai légkörének hatása a gyermeki viselkedésre 1.
A zárt és nyitott terek - Az óvodai csoportszoba fizikai légkörének hatása a gyermeki viselkedésre 2.
Hogyan is járulhat hozzá a tér a jól együtt játszó csoport kialakulásához? - Az óvodai csoportszoba fizikai légkörének hatása a gyermeki viselkedésre 3.
Kapcsolódó tartalom:
Heidi esete - Az óvodai csoportszoba fizikai légkörének hatása a gyermeki viselkedésre 1.
A zárt és nyitott terek - Az óvodai csoportszoba fizikai légkörének hatása a gyermeki viselkedésre 2.
Hogyan is járulhat hozzá a tér a jól együtt játszó csoport kialakulásához? - Az óvodai csoportszoba fizikai légkörének hatása a gyermeki viselkedésre 3.
Hozzászólás a cikkhez
Érdekesnek találta? Más a véleménye? Pontosítana? Szóljon hozzá!4 hozzászólás érkezett ehhez a cikkhez.
2012.01.18 18:54
mHSEbYzDxK
Haha. I woke up down today. You've cehered me up!
2010.09.22 21:39
Straub Dorottya
Kedves dr. Gőbel Orsolya! Végzős építész hallgatóként óvoda tervezését választottam diplomamunkaként. Cikkei, a térrendezés befolyásoló hatásával kapcsolatban, nagyban felkeltették az érdeklődésemet. Hálás lennék, ha személyes tapasztalatait megosztaná velem az óvoda egészét illetően. Ha esetleg tudna ajánlani olyan könyvet, gyermekpszichológiával kapcsolatban, ami a tervezés során hasznomra lehet, nagyon megköszönném. Tisztelettel: Straub Dorottya
2010.08.15 22:12
szerkeszto
Kedves Ági óvonéni! A cikk végén a kapcsolódó tartalomban találja az írások címét, ahol konkrét példákat is olvashat. Szép napot!
2010.08.15 13:38
hovaneczné erdélyi ágnes
Fontosnak tartom a cikk tartalmát és szeretném megkérdezni,hogy hol lehet megtalálni a cikkben javasolt csoportszoba mintákat,különösen ha kb.40m2 terem áll rendelkezésünkre.válaszát köszönöm.ági óvó néni
Adatvédelem | Impresszum | Együttműködés | Médiaajánlat
© 2006-2012 ovodatar.hu, Minden jog fenntartva.
Honlapfejlesztés: radírSoft Bt. | Létező honlap átalakítása, újratervezése: www.nagyhonlapatalakitas.hu
© 2006-2012 ovodatar.hu, Minden jog fenntartva.
Honlapfejlesztés: radírSoft Bt. | Létező honlap átalakítása, újratervezése: www.nagyhonlapatalakitas.hu