Sok gond van mostanában a Mikulással. Először is, mert túl sok van belőle. Egyszerre túl sok helyen. 

Másodszor, mert minden alakzatban és halmazállapotban létezik. Megtévesztő, felkavaró, összevisszaságot teremt. A gyerekek sétálnak az utcán, és találkoznak a Mikulással, aztán a bevásárlóközpontban is felbukkan, napjában többször. Megjelenik a TV-ben, már jóval azelőtt, hogy itt lenne az ideje. Már nem is beszélhetünk a Mikulás napról, hanem egész hetek telnek el a Mikulással. 

De melyik az igazi Mikulás? Amelyik hozzám eljön? Ha már egyszer kaptam egy csokit tőle, akkor még haza is eljön, és kapok még? - kérdezik a gyerekek. 

Tele vannak kétségekkel, mindenféle fantáziával, miközben a saját Mikulás képüket alakítják. A városi kavalkád betüremkedik az óvodákba, iskolákba, vannak gyermekek, akik „már tudják”, bennfentesek a témában. Vannak, akik sokáig őrzik a személyes csodát. 

Én hiszek ezekben a csodákban, és hiszem, hogy a gyermekeknek is szüksége van rájuk! 

Kezdjük a történettel. Meséljük el Szent Miklósnak, a gyermekek védőszentjének életét, történetét, és a csodát, ami minden évben megtörténik, Velünk, Vele. Mert minket is ugyanolyan vágyak, és remények hajtanak, mint a Miklós-korabelieket. Jóságra, szeretetre mindannyiunknak szüksége van. Megállásra a forgatagban, a rohanásban, és figyelmünk odairányítására a belső világ felé. Ahol mindig helye van Szent Miklósnak. Az önzetlenségnek, az adni akarásnak, az odafigyelésnek. Erre a csodára vágynak a gyerekek is.
A történetmesélés közben a gyermekekben kialakul a saját Mikulás-képük. Ez az igazi Mikulás. 

Ne adjunk sablonokat a gyerekeknek, kifestőket, előre kivágott csizmákat, puttonyokat! Arra bíztassuk őket, hogy képzeletük formálja meg a puttonyt, a csizmát, a Mikulást. Higgyék el, ott van minden kisgyermek lelkében! Bíztassák, hogy rajzolja ki, formálja meg! Készítsen levelet, rajzot a Mikulásnak. De csak a sajátját! Az övét, ami belülről jön. 

A gyermekek nagyon kíváncsiak, olykor minden részletet szeretnének tudni. Ilyenkor szemérmesen, kicsit talán sejtelmesen „valljuk be”, a Mikulásnak is vannak olyan titkai, amit a felnőtteknek sem mond el. Mi sem tudunk mindent a Mikulásról. De azt bizton állítsuk minden félős kisgyermeknek, hogy biztonságban vannak, a Mikulás csak jóságot, és szeretetet hoz, és annak szárnyán repítik őt. Kevés részletet mondjunk mi felnőttek, és meséltessük magát a gyermeket. Kérdezzünk tőlük! Csuda dolgokat tudhatunk meg a Mikulásról… 

dr. Gőbel Orsolya
gyermekpszichológus

A cikkek szerzői joga a szerzőt illeti, így annak felhasználásához előzetes, írásbeli engedély szükséges.