A gyermekeknek „megadatik” a hit. Az egész gyermeki világ így van felépítve: mágikus (Piaget), amiben minden mozdulatnak, minden gesztusnak, minden gondolatnak, kívánságnak, vágynak valóságos vágybeteljesítő ereje van. Ez egy olyan világ, amiben mindennek lelke van, minden él. A tárgyak mozognak, beszélnek, ugyanúgy éreznek, mint mi. Az állatok kimondják mindazt, amit mi nem merünk, a fák védenek és óvnak bennünket, a növények utat mutatnak. A félelmetes erdők, a sötét helyek, éppúgy mint a sötét álmok, benépesülnek fény-tündérekkel.

Az álom és az éber mágikus világ nagyon könnyen átjárható, olykor nehezen megkülönböztethető. Ebben a világban minden megtörténhet, ami a képzeletben megjelenik. Nincsenek ok-okozati, a felnőtt logikával megmagyarázható összefüggések. Ez a világ az un. álom-logikával működik. Jól összeférnek egymással az ellentmondások, a logikai „bakugrások”, egyszerre láttatják magukat az események. És ennek a nagyhatalmú világnak a létrehozói a felnőttek, akik Isten képmásai, nagyságukban pedig megközelítik magát az Istent – a gyermeki gondolkodás és hit szerint.
A gyermeki világ szélsőséges, és igazságos. Aki rossz, gonosz, annak pusztulnia kell, aki jó, az még ha nehézségek árán is, de elnyeri méltó jutalmát. Nincsenek árnyalatok, csak fehér és fekete, nincs szürkület, csak nappal és éjszaka. A gyermek belső világában is. Érzi, tudja, hogy van benne jó és van benne rossz. Hogy melyik oldalt erősíti meg a szülői világ, a Mások, azt nagymértékben meghatározza az önmagáról való gondolkodást, az önmaga iránt érzett érzéseit. Ha a rossz az erősebb, akkor elvesztettnek érzi magát. Nem találja magában a JÓT. Egészséges esetben minden gyermek tudja, hiszi, hogy a jó benne van, ezt vissza is tükrözik számára a felnőttek. És azt is tudja, hogy tud rossz is lenni. Ami azt jelenti, hogy olykor nagyobb teret nyit magában a rossznak. De nem válik a „rossz, vagy a gonosz martalékává”. Azt a nagyok visszajelzéseiből hiszi csak. Ha többszörösen ezt erősítik a felnőttek, annak már nem tud ellenállni, tényleg elhiszi magáról, hogy „menthetetlen”. Ilyenkor szinte minden erejét ennek az elvárásnak betöltésére szenteli. De ez az erő természetesen a „másik irányba” is felhasználható lenne. Ennek, a JÓNAK a megerősítésére születnek a tündérek. 

A tündéreknek csilingelő hangjuk van: 

„A tündérkém szokott nekem énekelni….. 
Akarod te is hallani?” (4,4 éves kislány)

Nagyon hasonlítanak az édesanyákra, a bennük lévő jóra: 

Az Anya-tündér:

„Az anyukám egy tündér lett, és adott nekem egy szívecskét.” 
(két gyermek közös rajza, 4,5 éves kislányok; „az anyukám, ő a tündér”)

A tündérséget tovább tudják adni:

„Tündér lettem, és varázsoltam egy kis tündért, 
aki szivárványos ernyővel jött hozzám.” 
(6 éves lány)

Tündér az maga az angyal:

„Minden átvarázsolódott, én egy tündér-angyal lettem, és egy hullámzó víz fölött repültem.” 
(6 éves lány)